Kagyló
Amikor kint voltam Nápolyban, megkóstoltam a kagylót, életemben először.
És minden várakozásomat felülmúlva ízlett! Buta voltam, mert csak 2-3 darabot ettem meg, ahelyett, hogy bezabáltam volna belőle :D Nagyon fura, hogy az emberi agyban olyan előítéletek vannak, mint állat, és emiatt képes az ember gyereke lemondani mindenféle olyanról, amiről még nem is lehet véleménye…
Én is így voltam a kagylóval. De aztán a River Cottage egyik részében Hugh kagylót csinált a tengerparton, és olyan guszta volt, hogy csak na! Aztán nemsokkal később jött A Nápolyi Vacsora (igen, nagybetűs :D), és mindenféle előítéletem megdőlt a kagylóval kapcsolatban! A 101/1001 projectembe fel is vettem, mint fontos tennivalót :)
Úgyhogy amikor jómúltkor kint jártunk Budaörsön a halpiacon, vettünk fagyasztott fekete kagylót is. Már előkészített volt, mint kiderült, valamennyi szósszal együtt állt a rendelkezésünkre. Amíg a tészta főtt, a kagylókat felolvasztás nélkül egy magasabb falú serpenyőbe borítottam. Amikor felolvadt, egy pohárnyi fehérborral nyakon öntöttem őket, aztán amikor kinyíltak, a tésztát is hozzáborítottam. Összepirítottam, meglocsolgattam még tejjel is kicsit, hogy szószosabb legyen. Tejszín lett volna az igazi, de nem készültem rendesen :( na sebaj, majd legközelebb!
A csomagból mindegyik szépen kinyílt, és utána sem lett tőle semmi bajunk :p A csomag elvileg egy főétkezésre elegendő volt, mi ketten ettük meg. Éppen elég volt így tésztával.
Ami tuti, hogy ezentúl a kagyló felkerül az itthoni étlapra is! Nagyon egyszerű megcsinálni, és finom is!
Ki próbálta már?
Kenyérproject
Tökre akartam az összes eddigi kenyeremet dokumentálni, de volt, ami hamarabb elfogyott, mintsem lefotózhattam volna…
Úgyhogy arra gondoltam, hogy a nem bizonyítottak nem kerülnek be a 10 közé, majd ha újra megsütöm őket, csak akkor :)
Nézzük, eddig mi készült el, jöjjenek a fotók és a receptek is!
Fehérkenyér:
Ő az alaprecept egyébként, a többiek egyelőre a liszt és a folyadék variálásával készülnek…
Hozzávalók:
400 gr fehér liszt
230 ml víz
1 zacsi szárított élesztő (a tescos 7gr-os Yeast-et használom, jobban bevált, mint a friss élesztő!)
1 teáskanál só (enyhén púpos)
2 teáskanál cukor
1 teáskanál ecet
3 teáskanál olaj
Az élesztőt a meleg vízben a cukorral felfuttatom, beledöntöm a többi hozzávalóval a kenyérsütőbe, majd a többit a gépre bízom :D
Mielőtt sütni kezdi, kézzel átgyúrom, formázom, bevagdosom a tetejét, hogy szép legyen.
Ha valakinek nincs gépe, nem kell elkeseredni, akkor sem olyan bonyi. Inkább csak időigényes…
Első lépésként fűts be a konyhába (a sütő begyújtása, maxra állítása is megfelel erre a célra), bezárva minden ajtót, ablakot. A víz legyen kb 40fokosra (ujjad beledugod, jó meleg, de nem éget, panelban simán csak a csapból folyó legmelegebb víz), belerakod a cukrot meg az élesztőt. Ezután a lisztből hozzáteszel annyit, hogy tejföl állagú szuszmajt kapjál.
Egy nagy tálban az összes többit összekevered, a közepébe lukat csinálsz. Hozzáöntöd a felfuttatott élesztőt, letakarod konyharuhával, és ottfelejted a melegben egy bő fél órára.
A kovásznak középen meg kell nőnie, ha beledugod az ujjad, akkor olyasminek kell lennie, mintha szivacsos hab lenne.
Ha ez megvan, akkor összekevered a tálban lévő szutymót, jó alaposan összedolgozod (kézi robotgép ajánlott). Ha elválik az edény falától, és szép fényes a tészta, megen ott felejted egy órára a melegben.
Ha megnőtt, átgyúrod mégegyszer, hogy a nagy bubik kipukkadjanak, csinálsz belőle egy gombócot, bevagdosod a tetejét, tepsibe rakod, letakarod konyharuhával, és megen ottfelejted egy órára.
Ezután már mehet a forró sütőbe, kb fél óra kell neki, de tűpróbával ellenőrizd, hogy jó-e már a közepe (hústűt beleszúr, ha van rajta ragacs, még sütni kell, ha nincs, akkor jó). Sütőből kivesz, leken vízzel, rácson hagy kihűlni.
Így leírva elég hosszúnak és rémisztőnek tűnik, de igazából összesen tán egy óra, amit foglalkozni kell vele. Ha sikerül tovább otthagyni, és keleszteni, az nem rossz neki, sőőőt. Szal no para, tessék belevágni a kenyérsütésbe! Ha valaki doboz alakú kenyeret szeretne, akkor nem tepsibe kell rakni, hanem sütőformába (akár kerek tortaformába is lehet), és úgy keleszteni még egyet, és csak aztán sütni.
No, akkor lássuk, mi készült még :)
Rozsos kenyér
350 gr fehér liszt
50 gr teljes kiőrlésű rozsliszt
230 ml víz
1 zacsi szárított élesztő
1 teáskanál só (enyhén púpos)
2 teáskanál cukor
1 teáskanál ecet
3 teáskanál olaj
Ezt a kenyeret kicsit pirosabbra sütöttem, mert a fehérnek a tetejével nem voltam megelégedve, nem volt elég ropogós. Így viszont az alján, meg az oldalán kicsit vastagabb lett a kéreg. Nem sült oda, de ahogy a képen is látszik, az alja barnább.
A formáról: a fehér kenyeret oválisra formáztam, és úgy tettem vissza a gépbe, ennél pedig inkább hurka volt a fazon. Mindenképpen ez a jobb megoldás, így sokkal kenyeresebb lett :)
Tapasztalatok: A fehérhez képest kicsit teltebb az íze, a ropogós kéreg pedig imádnivaló!
Tejes kenyér
Ő az, akiről nincs fotó. Így nem számít bele, de azért leírtam, mert ő volt az elődje a tejes-rozsos változatnak :) Egyébként több cukrot kapott, és már-már kalács jellegű lett. Bagettnek tökéletes recept lesz.
Tejes-rozsos kenyér
Jó szar a kép (éjjel lett kész, és vaku nélkül nagyon nem látszott semmi), de legalább bizonyíték :D
350 gr fehér liszt
50 gr teljes kiőrlésű rozsliszt
230 ml tej
1 zacsi szárított élesztő
1 teáskanál só (enyhén púpos)
2 teáskanál cukor
1 teáskanál ecet
3 teáskanál olaj
Itt nem szórakoztam az élesztő felfuttatásával, hanem csak mindent beleöntöttem a gépbe, még a tej is hűtőhideg volt…
Viszont, nem számoltam a tej cukortartalmával, így a kis élesztőgombák több kaját kaptak, és sokkal jobban fel is fúvódott a tészta. A végeredmény nem lett édesebb, csak habosabb, magasabb :) Meg talán máshogy kellett volna bevagdosni, akkor nem nyílt volna szét ennyire. Mondjuk az ízén ez nem rontott, de formára eddig a rozsos volt a kedvencem.
Itt közepes sütésre állítottam, de a tej miatt jobban pirul.
Tapasztalatok: a vizes rozsoshoz képest lágyabb az íze, az állaga kicsit foszlósabb is, és kurvagyorsan elfogyott :D
Pisztráng Panni meg a halpiac
Ma reggel elmentünk felfedezni a Budaörsi halpiacot. A fészbúkos adatlapjukon annyira guszta képek vannak, hogy csak na, muszáj volt meglátogatni őket! Nápoly óta vágyok a kagylóra, el is határoztuk, hogy majd azt is veszünk. Meg valami halfilét, azt majd T csinálja meg…
Szal, kocsiba be, Budaörsre ki. Nagyon könnyen megtaláltuk az üzletet. Mondjuk a piac név az nagyzolás, egy darab boltról van szó. Jójó, ez a nagyker mintaboltja tulajdonképpen, szal a háttér akár még piac nagyságú is lehet :P Elsőre kicsit meglepődtem, mert valami nemtudommire számítottam. Az biztos, hogy sokkal kisebb, és sokkal tisztább a hely, mint amit elképzeltem.
A hűtőpultban többféle halacs, meg rákocska feküdt, a mélyhűtőben kagylótól kezdve tintahalig mindenféle tengeri kütyü mosolygott ránk, a kirakatban különleges sók, fűszerek, mártások, a bolt közepén pedig a halételekhez illő borok, valamint szakácskönyvek kínálgatták magukat. Összhatásában nagyon kellemes kis üzlet!
Mivel minden halat tudok kívülről, hogy néz ki, ezért a pultban mosolygók közül ráböktem az egyikre, hogy abból is vegyünk. Pisztráng vót a lelkem :D
Jamie Oliver egyik szakácskönyvéből lestem ki hozzá receptet, amit eddig elegendő mennyiségű só híján sosem sikerült megcsinálni… Na de most! Pár kiló sóval, mindenféle zöldfűszerrel, meg a köretnek szánt gombafejekkel felszerelkezve érkeztünk haza.
A halacs szépen ki volt pucolva, megtisztítva, így nekünk az ellenőrzésen és a leöblítésen kívül nem volt vele dolgunk. Pirospont a PLP Seafoodnak!
A hozzávalók:
halacs
rozmaring
petrezselyem
zellerszár
fokhagyma
lime
só
A halacs elkészítése a végtelenségig egyszerű. Begyújtunk a sütőbe, majd kb 2 centi vastagon sót öntünk egy mélyebb sütőedénybe. A mindenféle zöld jóval feszesre tömjük Pisztráng Panni pociját, ráfektetjük a sóágyra, majd újabb 2 centi vastag sóréteggel borítjuk. Nekem ehhez az akcióhoz 2 kg só kellett. Amúgy minél durvább szemű a só, annál jobb! A sóréteg tetejét megspricceljük vízzel, hogy egy kérget alkosson.
Középső rácson, nagy lángon sütjük meg, fél kilónként kb 10 percet szánjunk rá. Ha ez letelt, akkor sütőből ki, és még negyed órát hagyni, hogy párolódjon a sókéregben.
Ezután már csak annyi a dolgunk, hogy feltörjük a kérget, óvatosan, hogy a halacs bőre ne sérüljön meg, majd jóóól meg kell enni, menetközben lime-lével locsolgatva a falatokat.
Én a halakkal egyelőre barátkozós státuszban vagyok, de T nagyon szereti, így Pisztráng Panni az ő tányérjára került, és én meg jól beleettem.
Az alsó fele kicsit sósabb lett, nekem az a rész jobban ízlett, és arra is rájöttünk, hogy a fűszeres részt kell nekem enni, annak nincs halíze. Ugye, a hülye előítéleteim… Fura, mert minden falatnál várom, hogy rossz legyen, de igazából nem az… Meg kell tanulnom úgy halat enni, hogy ne azt várjam, mikor lesz már undi az íze :)
Köretnek T specialitása, sajttal töltött gombafejek készültek.
Hozzávalók:
gombafejek
tejföl
sajtok (mozarella + füstölt sajt, de szerintem akármi lehet)
bazsalikom
kicsi só
A gombákból kiszedjük a törzset, tepsibe sorakoztatjuk őket. A sajtokat lereszeljük, majd kevés tejföllel összekeverjük. Bazsalikommal, sóval ízesítjük, majd a gombafejek közepébe töltjük. Előmelegített sütőben, a gombákok méretétől függően 20-30 perc alatt készre sütjük.
Tökéletes rízs mellé husi helyett, vagy hús mellé köretnek!
És aki kíváncsi, mi lett a végeredmény, az most figyeljen!
Sütitájm
Tegnap este a vendégemmel ezerrel sütit gyártottunk,, úgyhogy meg is osztom az egyik kedvencet! Ha megsütöm, megígérem, hogy jön fotó is róla :)
Márványos süti:
Hozzávalók egy kerek tortaformához:
- 5 tojás
- 1o-15 dkg liszt
- 3 csomag vaníliás cukor
- 1 púpos evőkanál jó sötét kakaópor
- 1o dkg kristálycukor
A tojásokat szétválasztjuk, a piskótához 3 sárgáját fogunk felhasználni. A maradékot másnap reggel a rántottához hozzá lehet csapni, de csinálhatunk belőle öntetet is a sütihez.
A 3 sárgáját egy jó nagy tálban a cukor 2/3-ával és a vaníliáscukrokkal olyan habosra keverjük, hogy szinte kifehéredjen. A térfogata jól meg fog nőni, és egy kemény hab lesz belőle. Akkor jó, ha a cukor teljesen elolvadt benne.
A fehérjét kemény habbá verjük, a maradék cukrot csak akkor tesszük bele, amikor már majdnem jó a hab. Figyeljünk arra, hogy ne verjük túl, mert akkor összeesik!
A tojássárga masszához egy nagy kanálnyi habot lendületesen hozzákeverünk, hogy fellazuljon a massza, a maradék habot pedig nagyon óvatosan forgassuk bele, nehogy összetörjön. Ezután a lisztet kb kanálnyi adagonként szitáljuk a masszához, és óvatosan forgassuk bele. Lisztminőségtől függően a megadott mennyiség változhat.
A tortakarikát béleljük ki sütőpapírral, majd a piskótamassza kicsivel több, mint a felét töltsük bele. A maradékhoz óvatosan keverjük hozzá a kakaóport, majd öntsük a világos massza tetejére. Az ujjunkkal, vagy egy kanállal néhol nyúljunk bele a tésztamasszába, majd a tetejét igazgassuk el úgy, hogy kicsit homorú legyen (sütés közben majd púposodik).
Forró sütőbe rakva, majd visszavéve a hőmérsékletet, 18o° C-on kb 2o percig kell sütni, persze ez is sütőfüggő. Érdemes a végefelé tűpróbát tartani: hústűt beleszúrunk a közepébe, ha marad rajta ragacs, akkor sütni kell még, ha nem, akkor kész!
Ha kész, tiszta konyharuhára kell kiborítani, a formát leemelni, majd amilyen gyorsan lehet, a sütőpapírt lehúzni róla. Egy másik konyharuhával letakarjuk, és hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt, lehet kockára vagy tortacikkre is szeletelni. Tálalás előtt szórjuk meg bőven porcukorral. Önmagában is nagyon finom, de adhatunk mellé felforrósított befőttet és vaníliahabot is.
Nyami :D
