“Miért olyan nagy baj, hogy esetleg fájni fog a változás? Szerintem nem baj. Amikor az ismeretlenbe ugrom bele, akkor nem tudom, hogy ami következik, az jó lesz-e vagy rossz, egyet azonban biztosan tudok: hogy mind a jóval, mind a fájdalommal hajlandó leszek szembenézni. Akár pozitív, akár negatív élményben lesz részem, mind a kettővel elboldogulok, mert önmagamban elfogadtam a jót és a rosszat is. A sikereket és a kudarcokat is fel tudom dolgozni, meg tudom oldani, sem az örömtől, sem a fájdalomtól nem félek. A legfontosabb, hogy amikor beleugrom az ismeretlenbe, érezzem, hogy merek élni – mert az élet szép!”

Dr. Csernus Imre szavai. És milyen igazak :D

Bár mindig azt mondom, hogy az idézget, akinek nincsenek saját gondolatai, ma mégis megütötte egy gondolat a szememet. Merthogy olvastam :D

“A gyenge nem tud megbocsátani. A megbocsátás az erősek tulajdonsága”

Milyen igaz…
Bár sosem gondolom magam erősnek, inkább csak tudom, mit szeretnék, és igyekszem azt elérni… Nem szeretem tovább cipelni magammal a negatív élményeim, mint ameddig nagyon muszáj. És a megbocsátandó dolgok ugye mind negatívak… Egy van csak, ami sose fog menni. Kuplunggal kapcsolatban mindig is gyenge maradok :(