Szótlan szerda helyett
Ma elvileg szótlan szerda van, de csak elvileg. Muszáj kiírnom magamból a gondolataimat :D
Ugyi nagyon sok dagicsajos fashion blogot olvasok, keresem a ruhaötleteket, a trükköket. De ma reggel elég volt. Ahogy jön a jó idő, egyre több fatshionista veszi elő a lengébb ruháit. És egyre több ilyen blogban látom, hogy alakulnak át a csajok sajűát maguk karikatúrájává… Elhiszem, hogy love your body, meg be confidental, de nekem ez nem azt jelenti, hogy válogatás és önkritika nélkül bármit magamra húzok, mert én szép vagyok kövéren is… Valljuk be, ez nem így van. Akármennyire jól érzi magát valaki ekkorán is a bőrében, vannak olyan részek, amit igenis el kell rejteni. Szerintem egy 40-42es méretű nő csinosabb tud lenni, mint egy vékonyka, de efölött a méret fölött az ember bőrének az állaga már nem mindig esztétikus… Illetve nem mindenhol esztétikus. Amíg egy bársonyos hasika vígan villantható, a rengő kötényhasat igenis tessék palástolni. A csőtop baromi jól áll a vékony, neadjisten szilikonmellű csajokon, egy 50-52es méreten számomra is kiakasztó.
Szóval elhiszem, hogy szeressük önmagunkat, de ha szeretjük önmagunkat, öltözzünk úgy, hogy másnak se legyen kedve elhányni magát. Tudom, jó fej vagyok, minyá meg is köveznek itt engem a kövér csajok, egye kutya. Nekem akkor is ez a véleményem.
Hiába van jó lábam, akkor se fogok felvenni miniszoknyát. Hiába vannak nagy melleim, akkor sem fogom a közönség arcába tolni, hogy mim van. Fel lehet úgy öltözni, hogy a hájas karom és hasam rejtve maradjon, ki lehet úgy emelni az előnyös részeimet, hogy attól még ne follyanak ki a ruhából, és ne kelljen kényelmetlenül érezni magam.
Sosem fogok nyakig begombolkozni… Egyrészt tökre nem előnyös (még rövidebb lesz a nyakam tőle, és még nagyobb a tokám), másrészt nem is erről beszélek… Tudni kell, hol a határ… Ahogy igen, fel fogok venni az alakomat követő ruhát, de sosem fog rámfeszülni… Miért?
Beszéljenek helyettem a képek:
A bal oldali csajnál az ember szeme rögtön megakad a hasán, a kirajzolódó köldökén, a jobb oldalinál semmi ilyesmi. Ha felteszem a kérdést, hogy melyikük hasa nagyobb, tuti, hogy a hasikásra mondja mindenki, hogy az övé. Pedig ő max 44es méret, de inkább 42. A másik csaj akkora lehet mint én, olyan 48as. 2-3 számmal nagyobb, mint a feszülős ruhás…
Összességében: lehet divatozni, sőőőt! De vegyük mán figyelembe, hogy milyen adottságaink vannak… Persze, ha a polgárpukkasztás a cél, akkor mindenki azt aggat magára, amit csak akar… Én viszont azt szeretem hallani, hogy de csinos vagy!
Kagyló
Amikor kint voltam Nápolyban, megkóstoltam a kagylót, életemben először.
És minden várakozásomat felülmúlva ízlett! Buta voltam, mert csak 2-3 darabot ettem meg, ahelyett, hogy bezabáltam volna belőle :D Nagyon fura, hogy az emberi agyban olyan előítéletek vannak, mint állat, és emiatt képes az ember gyereke lemondani mindenféle olyanról, amiről még nem is lehet véleménye…
Én is így voltam a kagylóval. De aztán a River Cottage egyik részében Hugh kagylót csinált a tengerparton, és olyan guszta volt, hogy csak na! Aztán nemsokkal később jött A Nápolyi Vacsora (igen, nagybetűs :D), és mindenféle előítéletem megdőlt a kagylóval kapcsolatban! A 101/1001 projectembe fel is vettem, mint fontos tennivalót :)
Úgyhogy amikor jómúltkor kint jártunk Budaörsön a halpiacon, vettünk fagyasztott fekete kagylót is. Már előkészített volt, mint kiderült, valamennyi szósszal együtt állt a rendelkezésünkre. Amíg a tészta főtt, a kagylókat felolvasztás nélkül egy magasabb falú serpenyőbe borítottam. Amikor felolvadt, egy pohárnyi fehérborral nyakon öntöttem őket, aztán amikor kinyíltak, a tésztát is hozzáborítottam. Összepirítottam, meglocsolgattam még tejjel is kicsit, hogy szószosabb legyen. Tejszín lett volna az igazi, de nem készültem rendesen :( na sebaj, majd legközelebb!
A csomagból mindegyik szépen kinyílt, és utána sem lett tőle semmi bajunk :p A csomag elvileg egy főétkezésre elegendő volt, mi ketten ettük meg. Éppen elég volt így tésztával.
Ami tuti, hogy ezentúl a kagyló felkerül az itthoni étlapra is! Nagyon egyszerű megcsinálni, és finom is!
Ki próbálta már?
Kenyérproject
Tökre akartam az összes eddigi kenyeremet dokumentálni, de volt, ami hamarabb elfogyott, mintsem lefotózhattam volna…
Úgyhogy arra gondoltam, hogy a nem bizonyítottak nem kerülnek be a 10 közé, majd ha újra megsütöm őket, csak akkor :)
Nézzük, eddig mi készült el, jöjjenek a fotók és a receptek is!
Fehérkenyér:
Ő az alaprecept egyébként, a többiek egyelőre a liszt és a folyadék variálásával készülnek…
Hozzávalók:
400 gr fehér liszt
230 ml víz
1 zacsi szárított élesztő (a tescos 7gr-os Yeast-et használom, jobban bevált, mint a friss élesztő!)
1 teáskanál só (enyhén púpos)
2 teáskanál cukor
1 teáskanál ecet
3 teáskanál olaj
Az élesztőt a meleg vízben a cukorral felfuttatom, beledöntöm a többi hozzávalóval a kenyérsütőbe, majd a többit a gépre bízom :D
Mielőtt sütni kezdi, kézzel átgyúrom, formázom, bevagdosom a tetejét, hogy szép legyen.
Ha valakinek nincs gépe, nem kell elkeseredni, akkor sem olyan bonyi. Inkább csak időigényes…
Első lépésként fűts be a konyhába (a sütő begyújtása, maxra állítása is megfelel erre a célra), bezárva minden ajtót, ablakot. A víz legyen kb 40fokosra (ujjad beledugod, jó meleg, de nem éget, panelban simán csak a csapból folyó legmelegebb víz), belerakod a cukrot meg az élesztőt. Ezután a lisztből hozzáteszel annyit, hogy tejföl állagú szuszmajt kapjál.
Egy nagy tálban az összes többit összekevered, a közepébe lukat csinálsz. Hozzáöntöd a felfuttatott élesztőt, letakarod konyharuhával, és ottfelejted a melegben egy bő fél órára.
A kovásznak középen meg kell nőnie, ha beledugod az ujjad, akkor olyasminek kell lennie, mintha szivacsos hab lenne.
Ha ez megvan, akkor összekevered a tálban lévő szutymót, jó alaposan összedolgozod (kézi robotgép ajánlott). Ha elválik az edény falától, és szép fényes a tészta, megen ott felejted egy órára a melegben.
Ha megnőtt, átgyúrod mégegyszer, hogy a nagy bubik kipukkadjanak, csinálsz belőle egy gombócot, bevagdosod a tetejét, tepsibe rakod, letakarod konyharuhával, és megen ottfelejted egy órára.
Ezután már mehet a forró sütőbe, kb fél óra kell neki, de tűpróbával ellenőrizd, hogy jó-e már a közepe (hústűt beleszúr, ha van rajta ragacs, még sütni kell, ha nincs, akkor jó). Sütőből kivesz, leken vízzel, rácson hagy kihűlni.
Így leírva elég hosszúnak és rémisztőnek tűnik, de igazából összesen tán egy óra, amit foglalkozni kell vele. Ha sikerül tovább otthagyni, és keleszteni, az nem rossz neki, sőőőt. Szal no para, tessék belevágni a kenyérsütésbe! Ha valaki doboz alakú kenyeret szeretne, akkor nem tepsibe kell rakni, hanem sütőformába (akár kerek tortaformába is lehet), és úgy keleszteni még egyet, és csak aztán sütni.
No, akkor lássuk, mi készült még :)
Rozsos kenyér
350 gr fehér liszt
50 gr teljes kiőrlésű rozsliszt
230 ml víz
1 zacsi szárított élesztő
1 teáskanál só (enyhén púpos)
2 teáskanál cukor
1 teáskanál ecet
3 teáskanál olaj
Ezt a kenyeret kicsit pirosabbra sütöttem, mert a fehérnek a tetejével nem voltam megelégedve, nem volt elég ropogós. Így viszont az alján, meg az oldalán kicsit vastagabb lett a kéreg. Nem sült oda, de ahogy a képen is látszik, az alja barnább.
A formáról: a fehér kenyeret oválisra formáztam, és úgy tettem vissza a gépbe, ennél pedig inkább hurka volt a fazon. Mindenképpen ez a jobb megoldás, így sokkal kenyeresebb lett :)
Tapasztalatok: A fehérhez képest kicsit teltebb az íze, a ropogós kéreg pedig imádnivaló!
Tejes kenyér
Ő az, akiről nincs fotó. Így nem számít bele, de azért leírtam, mert ő volt az elődje a tejes-rozsos változatnak :) Egyébként több cukrot kapott, és már-már kalács jellegű lett. Bagettnek tökéletes recept lesz.
Tejes-rozsos kenyér
Jó szar a kép (éjjel lett kész, és vaku nélkül nagyon nem látszott semmi), de legalább bizonyíték :D
350 gr fehér liszt
50 gr teljes kiőrlésű rozsliszt
230 ml tej
1 zacsi szárított élesztő
1 teáskanál só (enyhén púpos)
2 teáskanál cukor
1 teáskanál ecet
3 teáskanál olaj
Itt nem szórakoztam az élesztő felfuttatásával, hanem csak mindent beleöntöttem a gépbe, még a tej is hűtőhideg volt…
Viszont, nem számoltam a tej cukortartalmával, így a kis élesztőgombák több kaját kaptak, és sokkal jobban fel is fúvódott a tészta. A végeredmény nem lett édesebb, csak habosabb, magasabb :) Meg talán máshogy kellett volna bevagdosni, akkor nem nyílt volna szét ennyire. Mondjuk az ízén ez nem rontott, de formára eddig a rozsos volt a kedvencem.
Itt közepes sütésre állítottam, de a tej miatt jobban pirul.
Tapasztalatok: a vizes rozsoshoz képest lágyabb az íze, az állaga kicsit foszlósabb is, és kurvagyorsan elfogyott :D
Sem emlék, sem varázslat
Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kísértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szívében megterem
az érett és tűnődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.
Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ újraépül, – s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, – baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, –
talán most senki sincs.
(Radnóti Miklós)
A vonzás törvénye
Akik megélik az élet csodáját, csupán egyetlen ponton különböznek azoktól, akik nem: a szokásaikban. A vonzás törvényének használata életformájukká vált, így bárhová is mennek, bármihez is nyúlnak, csoda terem. Ők azok, akik folyamatosan – és nem csupán kivételes esetekben – támaszkodnak a bennük levő erőre. […]Rhonda Byrne
Szerintem ez nagyon igaz :)
Úgyhogy most szeretnék csodát tenni egy túrórudival :D
Sárkánymese
Egy hétfejû sárkánykölök csúnyán összevesztek.
Rájuk szólt az anyja, de ô nem maradtak veszteg.
Bár már egy sem emlékeztek, hogy min kapott össze,
Végül leharapta egymást, önmagát is közte.
Ja, hogy hol itt a tanulság? Szájbarágom, tessék:
Minden fejtúltengés vége teljes fejetlenség.
(Romhányi József)
Ez nekem kell!!!
Nagyon régen éreztem olyat, hogy nekem valami KELL! Igen, így, nagybetűvel… Ma reggel, amikor bekapcsoltam a gépet, és megkaptam a leveleimet, az Upper streettől ez a csoda érkezett, mint február cipője:
Nagyon régóta kacérkodom amúgy is ezzel a céggel, de az árai mindig visszatartanak…
80.000 .- alatt nem sikerült még itt cipőt terveznem… Nos, most sem :D 280 font lett a vége, ami nagyjából 100.000.- Ft…
Ezt a színt ráadásul nem is találtam meg, így az enyém a mandarin narancssárgája, és ónszínű lett. Talán még annyi a különbség, hogy tettem strasszokat a pántra.. Mert ugyi strasszkőből sosem elég :D
Konklúzió: Akármilyen szép is, az életben nem lesz ilyen cipőm. Nem vagyok hajlandó ennyit kiadni érte, főleg úgy, hogy fel sem próbálhatom…
De basszus, csorog érte a nyálam rendesen :D Szal ha valaki úgy érzi, hogy mindenféleképpen szeretne nekem ajándékot venni, és a pénz éppen nem számít neki, akkor ezt a cipőt szeretném!
:D
Vicces? Nekem nem :(
A fogorvosnál ülve kiposztoltam fészbúkra, hoyg elég bizarr élmény, hogy ki tudom dugni a fogaim között a nyelvem. Megdöbbentő volt, hogy régi ismerősök, még ha poén szintjén is, rögtön azzal jöttek, hogy valaki (T) megvert?
NAgyon felhúztam magam rajta…
Hogy meri bárki is feltételezni, hogy T olyat tenne, amivel bárilyen fájdalmat okozna nekem? Hogy meri bárki is megvádolni a páromat fizikai erőszakkal, akár poén szintjén is???
Miért mindenkinek a megverés jut eszébe rögtön, és nem az, hoyg épp fogorvosnál ülök, és a) unatkozom b) fosok, és figyelemelterelésből infókat osztok meg a néppel, c) vicces a dolog, és meg akarom osztani másokkal is…
Nagyon felsúlt ez az egész, még ha az illetők viccnek is szánták… Aki ismer minket, az elmondhatja, hogy T milyen szeretettel néz rám, ér hozzám… Ő az, aki mellett le akarom élni az életem, mert mind fizikailag, mind lelkileg, mind mentálisan, és igen, anyagilag is biztonságban érzem magam vele. Hogy merészel bárki poénból is belerondítani a lelki nyugalmunkba???
T-t is nagyon megviselte, nem csak engem… Nem épp az a típus, akinek a hátán fát lehet vágni, de a 10 év alatt sosem használta a testi erejét ellenem.. Azért is vagyok mellette, mert ő az, akivel mindent meg tudok beszélni, ő az, akivel nem kell veszekedni, mert a vitáink is élvezetesek, észérveken alapszanak, és nem mennek át anyázásba…
Ő az, aki először eszembe jut, ha valami olyan történik velem, amit meg szeretnék osztani…
A szeretőm, a szerelmem, a kedvesem, ő a legjobb barátom, a férjem… És sosem bántana, semmilyen körülmények között sem… Ahogy én se bántanám őt, és nem hergelném fel annyira, hogy ütnie kelljen…
A feldúltság már elmúlt, igazából értetlen szomorúság van csak bennem, hogy az ismerőseim ennyire nem ismernek minket??? Ennyire felületesek az emberek???
Nem értem…
:(
