Puhatalpú ősök vigyázzák lépteid.

A tegnapi tripla adag infúzió után csendesen telik a reggel… Én csendesen sirdogálok, ő csendesen kucorog a dobozban…

Elolvastam a vesegyógyszer mellékhatásait, és végül úgy döntöttem, nem adom be neki.
A homeopátiás cseppeket megkapta este is meg most az előbb is, így most iszik.
Éjszaka kijött a dobozból, elterült, én melléfeküdtem, mancsijával a kezemben aludtunk. Nem húzta el. 10 percre az ölembe is vettem, még szagozott is.

Remeg a lába, amikor áll.

Minden olyan kilátástalannak tűnik…

Múlt héten vettem észre, hogy valami nem stimmel…
És ha csütörtökön nem mondanak valami csodát, pénteken már nem lesz cica :(

Mert egy állatnak is joga van méltósággal meghalni…

Hétfő, állatorvos.

Kapott infúziót, antibiotikumot, vitaminkoktélt. A vérében a foszfor 120 helyett 8000. Veseelégtelenség. Macskáknál nincs dialízis, de gyógytáppal fenntartható az állapota.
Gyógytápból száraz, alutasakos, és vízháztartást helyrehozó só.
Hasi ultrahangra bejelentkezés, csütörtök este vizsgálják. Ha minden igaz, meg tudják állapítani, hogy mekkora szövetrész van elhegesedve a veséjéből.

Hazafelé eláztunk, de az eső olyan volt, mintha a bánatomat mosta volna el. Megkönnyebbültem.

Hazaérve sokat, jóízűen evett, ivott.

Anyu vigyázott rá délután, amíg dolgoztam.

Rossz hírrel fogadott, szerinte lázas volt a macska, és nem nagyon akart inni.
Nekem kicsit evett, koncentrációs gondjai vannak, menés közben billeg. Ijesztő.
Inni nem ivott.
Éjszaka akkor alszom, amikor ő, minden apró zörejre felkelek. A szállítódobozban gubbaszt, sokszor nem mozdul. Kezemmel benyúlva ellenőrzöm, lélegzik.

Kedd reggel.
2szer hányt. Első adagban (reggel 4kor) kaját, nem tudom, mikor maradhatott a kis hasában ennyi. A joghurtot elfogadta, teáskanállal megevett. A simogatást elutasítja. Nem iszik.

Kb fél óránként felkeltem, hogy minden rendben van-e. Reggel 5kor látom, hogy valamennyi víz fogyott, de mivel nem jelöltem be, nem tudom mennyi.

fél 7kor alomzörgésre riadtam, normál méretű, állagú termés szaglott az alomban. Örültem. Aztán megint szólt, hogy hánynia kell. Üres volt a hasija, csak epe volt… Most nem kellett neki joghurt, inni sem ivott. A reggel kitett alutasakos érintetlen.

Anyut mégis áthívtam, jöjjön vigyázni…

Vendég után rohantam haza, anyu azt mondja, hogy pisilt is, meg ivott is, nem akkora a baj, mint én azt éreztem.

Aztán megpuszilgatnám. Bágyadtan hagyja is, és pisiszaga van. Ami azt jelenti, hogy a veséje nem választja ki rendesen a méreganyagot.
Fecskendővel pumpáltam vizet a szájába, talán rájött, hogy mégis szomjas, mert ivott egy centi vizet. De azt is csak akkor, amikor nem látom.
Hoztam haza alkoholos filcet, most már jelölöm.

Pisilt megint, a pisiszaga csökkent.

Kéne vizeletmintát vennem tőle, de elkések mindig…

Du doki.

Természetes, hogy itt van velünk 5éve…Amikor hazajövök, vár a cipősszekrényen gubbasztva, hogy aztán a nyakamba vesse magát, és kikönyörögje az aktuális finomságadagot.

Mindig csak akkor érezzük, hogy mennyire is számít valaki, ha veszélybe kerül az élete.

Önzőség, talán. De nagyon aggódom ezért a kis gombócért…