Havazás
Na nem a természetben, szimplán csak az életben vagyok elhavazva…
Hétvégén kint voltam a Perfectes csapattal Nápolyban, az Aestetica kiállításon, hamarosan arról is megszületik a beszámoló, majd a körmös blogomban olvashatjátok. Az utazásról fotók már vannak fent a fészbúkon. A készült körmökről még nincs, mert nem volt időm átválogatni a fotókat rendesen. Ma és holnap pedig továbbképzésre megyek, Irina Pri-Mo tanfolyására. Vasárnap pedig családi névnapozás, ezúttal T nélkül, mert ő meg szombaton repül japánba dolgozni kicsit.
Az egereknél megen vannak picik, így a 2 kis házat már teljesen kinőtték, vasárnap kapnak még lakást :D Úgyis itt az ideje a takarításnak is. Majd megpróbálom őket egyesével lefotózni :D Szerencsére ez a terra tök jó nagy, itt elférnek :D T aszondja, hogy azért ilyen szaporák, mert van sok vizük, és mint sivatagi állatoknak, ettől függ a biztonságuk. Úgyhogy asszem hamarosan a 3ból egy vizet kiiktatok :D
Cipő: meg vagyok lőve, a balerina már kevés, a téli csizmámba meg még beleizzadok, kéne valami átmeneti cipő. Nézelődtem már mindenfele, de pl tökre nem értem, hogy ha az adott bolthálózat honlapján van cipő, az adatbázis szerint a hozzám legközelebb eső boltjukban van olyan cipő, akkor igaziból miért nincs??? :(
Ilyesmit szeretnék:
Fotók: Deichmann
Na és persze az sem lenne hátrány, ha a cipővel megegyező színű táskájuk is lenne, batyuszerű, amibe a laptop is belefér…
Micsoda igények, tudom :D
Kinek milyen őszi cipője van?
Telekvadászat
Úgy tűnik, nem véletlen találtunk rá arra a telekre :) Vagyis inkább az egész környékre. Tegnap még nekiindultunk egy körre, és basszus, pont ugyanarra kell menni :D
Itt talán még szebb volt a környék, viszont annyira a semmi közepén van, hogy csak na… Ez most nekünk nem is lenne gond, de majd ha a gyereknek oviba, iskolába kell járnia, nem biztos, hogy jó ennyire a civilizáción kívül lakni… T szívott már emiatt gyerekként sokat, az utódnak azért ezt nem akarjuk átadni…
Mondjuk az nagyon durva, hogy mennyire Earthship hely mindegyik, amit idáig láttunk :)
Hajófront
Nem is hajó. Ház. Illetve Eartship :)
Az európai fronton nem nagyon látni változást, ott, ahol már engedélyezték az ES-eket, ott gombamód szaporodnak, máshol viszont nincs semmi. Az EEBU oldalán van egy térkép, ahol figyelemmel lehet követni az új projecteket, hát elszomorító, hogy mennyire üres Európa közepe :(
Mi telekügyben eggyel előrébb jutottunk, tegnap megnéztünk egyet. Ígéretes :) Közel van Pesthez (azaz Budához, bocsi), a szomszéd faluban van nagy istálló, bértartanak is, lovagoltatnak is, és a falu is rendben van, nem egy lepukkant kis község.
Ma is megyünk nézni, kicsit arrébb. :D
Ma hétfő van :D
Elmaradt a heti terv a hirtelen reggeli készülődés közben :) Aztán tegnap is inkább alkottam, írni nem volt kedvem…
Jelentem kész a ruhám, gyönyöráséges lett, T is elégedett velem, aszondta, mehetek így az esküvőre vele :D
Magassarkúval és lapossal is tökkkkéletes!
A ruha egyik anyagából készítettünk kis szütyőt is, telefonoknak, kulcsnak, papíroknak, hogy T zsebe ne legyen kitömve, meg én se valami hobózsákkal érkezzek :) Még virágokat kell gyártanom rá, holnap délután meg is történik. Nagyon akartam magamnak valami fullos körmöt csinálni, de semmi kedvem hozzá… Úgyhogy inkább lesz mini, testszínűre kilakkozva oszt csáááá :D Úgyis a lábamon is nude van, legalább passzolni fog. Valami anyag úgyis kicsapta megint a kezem, és ugyan már csak kicsit foszlik a bőröm, de nem épp a legszebb látvány. Pedig már gumikesztyűben reszelek :(
Múlt héten sikeresen vettem 3 melltartót is, aki ismer, az tudja, hogy az én méreteimmel és elvárásaimmal ez komoly kihívás :D Mindenesetre akinek gondja van, hogy a D kosár a legnagyobb az üzletekben, az látogasson el a Sugárba, az Aranypókba :) Még H kosaras is volt, színes, fiatalos, szexis fazonban :D Kezdtem úgy érezni, hogy az én 95F-es méretem nem is olyan nagy :D Próbáltam G kosarast is :D És nagy volt rám :DDDDD
Pénteken aztán levonatoztam Szolnokig, T értem jött, és lent aludtunk a telken… (T a hetet lent töltötte, a mázlista)
Csináltunk szabadtűz fölött gombás-mustáros-fűszeres husit rízzsel, háááát… Biztos nem azért volt ilyen finom, mert telek, meg tűz, meg annak a füstje… :D Vasárnap este ettük meg a maradékát, és elkezdtünk picsogni, hogy le akarunk menni a telekre :D Mint két gyerek :D
Kicsinek mindig utáltam a telken, mert nem volt mit csinálni ott, így felnőttként viszont imádom… Persze csak akkor, ha az eszetlen szomszédok nincsenek lent :) Hát most nem voltak, jó lett volna tovább maradni…
Ma még élvezkedős napom van (fürdés-fodrász), holnap meg pénteken kőkemény meló, aztán szombaton esküvő. Most úgy vagyok vele, hogy hülye vagyok, hogy ennyire feltöltöttem az időpontjaim, de persze a zsé jó lesz, kell a menyaszörnytáncra :D Na jó, nem is annyira szörny a menya :D
Earthshippel kapcsolatban basszus bárkit megkerestem, baszik válaszolni… lehet, telefonálgatnom kéne már rögtön az első körben?
Ami tuti, az az, hogy elvileg így kéne kinéznie a forgatókönyvnek: Kiválasztjuk, hol szeretnénk telket. A helyi építésügyi hivatalba betipegünk, megkérdezzük, kit ajánlanak építészt. Ők ajánlanak valakit, az illetővel megküzdünk a házzal kapcsolatban, aztán elkezdünk tényleg telket keresni, nem csak nagyjából. Mondjuk nem félek, mert eddig is sok olyan telek volt, ami árban és méretben is megfelelne nekünk, ezután is lesznek :) Erre a tortúrára mondjuk rászánunk 2 évet, addig gyűlik a pénzünk is legalább. Ha jövő tavasszal kifizetjük a kocsit, akkor az azt jelenti, hogy 2 és fél év múlva már lesz telkünk, olyan, amire Earthshipet lehet építeni :) Vagy legalábbis Earthship jellegű házat. Azon a nyáron el is tudjuk kezdeni az építkezést, mert szééép, szááááraz, napos idő lesz (mert én aszondom), és év végére olyan állapotban lesz, hogy egy szobát akár lakhatóvá is tudunk tenni :D Nos, így képzelem én az ES-ünk jövőjét :D Azt már elfogadtuk, hogy más nem akar ebben a projektben részt venni, sőt, hiába mondják magukat segítőkész, érdeklődő fajtának, kamu az egész, és nekünk kell majd átverekedni a hivatalokon a dolgot egyedül. Jó esetben haladó szellemű építészünk lesz, akivel könnyedén megértjük majd egymást, és könnyen tudunk majd együtt dolgozni. Az építés miatt nem aggódom, elég nagy szubkultúrája van az Earthshipeknek már Európában is, lesz, aki jön kalákázni, tervben van, hogy mi is megyünk valahova :) Bárcsak ott tartanánk már :D
Újabb hét
Annyira jó volt a hétvégén a telken… Egy darabig :) Aztán az este már viccesbb volt, amikor szomszédék már csúnyán berúgtak, fura zenéket játszottak, mi több, még énekelték is őket :D Blehhh…
Persze annyira nem vették el a lelki nyugalmunkat, nem feltétlen akartunk mi aludni egész éjjel :D
Aztán reggel, amikor pakolniuk kellett, vigyorogva néztük végig a szenvedésüket :D Nagyon szar volt a másnap :D
Késő este jöttünk haza, egyikünknek sem volt kedve otthagynia csendet, a vizet, a napsütést, a békakuruttyolást, a madarak csipmorgását…. Jajj, a telek nagyon jó ES-hely lenne…
Úgy tűnik, nagyjából meg is van a végleges alaprajz, elég sokat beszélgettünk, rajzolgattunk, mi hogy legyen…
A jelenlegi méret kb 16o nm, ez még kicsit csökkenni fog, ha végre archicadben is megrajzolom. Jó lenne 15o alá lemenni, akkor azért a telekvásárlás is könnyebb lenne.
Apropo, telek. Elég jókat találtunk most a hirdetések között, de még mindig nem tudunk dönteni, hogy a pesti, vagy a budai oldal lenne jobb. A budai előnye, hogy T sokkal könnyebben járhatna be dolgozni a hegyeken át, nem kéne átszelnie a várost nap, mint nap. Mivel ő úgyis a dugós időszakon kívül közlekedik, nem érinti a torlódás, én meg tudom úgy rendezni az életem, hogy nekem se számítson nagyon. A pesti oldal mellett szól, hogy könnyebb lenne kutat furatni, meg egyszerűbb lenne telket találni, a tájolás miatt annyira nem lennénk gondban.
Viszont a budai részen már ismerik a dombházakat, nem kéne küzdeni, és ahogy hallottam, ott modernebb az építési hatóság, így talántáááán még igazi ES is lehetne a dologból. Az építész kamara persze szik válaszolni… Kéne valami jó kis kísérletezős építész, aki tudna segíteni ebben a dologban. Akiket én ismerek, senki sem dolgozik a családiházas területen. Mondjuk kiindulási pontként megkaptuk Dr Kuba Gellért nevét, ő a legnagyobb magyar bio-szolárház szaktekintély, aztán az ő nevén keresztül eljutottunk egy olyan céghez, akik pályázatokkal foglalkoznak… Hát majd meglátjuk, mi lesz :)
Múlt héten a csillárt elkezdtem… Csak aztán kicsit félbehagytam, és a genya rögtön úgy maradt :D De szép lassan egyszercsak kész lesz :) Ildivel voltunk ikeázni kicsit pénteken (4 órás túra volt, hehe), megálltam, hogy ne vásároljam szét az agyam… Így csak a lila falamhoz tökéletesen passzoló törcsit vettem. De tényleg csak egy párat :D Arról nem tehetek, hogy kettesével voltak csomagolva, és így összesen 8 db kicsi kéztörlő jött velem :D
Vettem egy darabnyi lapfüggönyt, nagyon szép mély rózsaszín színe van, arra gondoltam, kipróbálom belőle a virágozást. Jelentem gyönyörűen pöndörödik, nagyon szép virágocskát sikerült gyártanom :) Majd ha kész lesz pár darab, közzé teszem őket, jó?
A héten T-t visszaviszem a telekre, hadd pihenjen, horgásszon, én meg majd senyvedek itt árván, hehe. De segond, legalább nem lesz mire fognom, és haladnom kell a csillárral is :)
Meg melltartót kéne vennem már tényleg, most már nem halogathatom tovább. Tudom, hogy térdik lejárom majd a lábam, de muszáááááááj. A legnagyobb bajom, hogy a Sariana üzlet, ahol szerettem nagyon vásárolni, megszűnt az Árkádban, és konkurencia lett helyette. Az egy dolog, hogy visszasírom a normális eladókat, meg az is bajom, hogy ott ténzleg mindig volt olyan melltartó, ami úgy állt rajtam, ahogy az nekem tetszett, de ebben az új boltban a kiscsaj a méretekkel sem volt tisztában. A kért 95F helyett mosolyogva hozott egy 9oD-t. Amikor rávilágítottam a problémára, lelkesen mutatja, hogy dehát ez 1oo (na igen, az olasz méretezés szerint). A kosárméret különbségét már fel sem hoztam, látva, baromira nem ért a melltartók méretezéséhez… Tudom, hogy a nők nagy többsége nem tudja, milyen melltartó kell neki, de nekem elég spéci a méretem, ami ráadásul márkánként változik F, G és H között, így sajna nagyon is tisztában vagyok a számozással. Első dühömben bementem a Triumph-ba, de nem is tudom, minek… Ott még sosem tudtam jó melltartót venni, hát most sem sikerült…
Ilyenkor erősödik fel bennem mindig a “mellkissebbítő műtétet azonnal” érzés, de aztán a hegekre gondolva inkább hagyom az egészet a fenébe, majd egyszer, gyerekszülés után újragondolom.
Az esküvőre a ruhám nagyon szépen alakul, mi leszünk a legszebbek T-vel :D Persze csak a Zifjúpár után, hiszen aznap senki nem veheti el tőlük a dicsőséget :D
Lakásos blogok – kell ez nekem?
Tesómék ezerrel lakást újítanak, ezért nem kicsit rákattant a felújítós blogokra. Ennek apropóján böngésztem végig az egyik általa imádott blogot. És rá kellett jönnöm, hogy tényleg letagadhatnánk egymást :D
Az említett blog tényleg érdekes, durván jól megcsinálták a házukat, de nekem nem tetszik. Valahogy nem fogott meg a csaj stílusa sem, az ízlése mérföldekre van az enyémtől… Elismerem, hogy nagyon profin végigvitte, amit eltervezett (ill hát még mindig folyamatban van), de valahogy köszönöm, nem kérek belőle többet. Először arra gondoltam, hogy velem van a baj: túl nagyfejű vagyok, és lakber ismereteimmel (igen, elvégeztem anno egy lakber sulit :D) túl konkrét elképzeléseim vannak, hogy is szeretném berendezni a kecónkat, és emiatt finnyázok. Aztán megnéztem jópár dekorációs meg mittomén milyen blogot, és rá kellett jönnöm, hogy tényleg velem van a baj!
Annyira rá vagyok gyógyulva az Earthship témára, hogy egy hagyományos ház már egyáltalán nem tetszik, akármilyen úttörő részleteket, okos kis újításokat is tartalmazzon…
Szóval, úgy döntöttem, hogy amíg egy belsőépítész nem fog meg annyira, mint a cipők, meg a kiegészítők, magasból szarok a lakberendező-bútoros blogokra. Hát bocsi :s
És hogy mi is az az Earthship? Azon túl, hogy egy fenntarthatóbb élet szimbóluma az építészetben, egy életstílus is. Kellően lázad a nagyvárosok nyüzsgése ellen, kellően lázad a vidéki, természetközelibb életért, kellően lázad a nagyszolgáltatóknak nevezett szörny táplálása ellen, egy hangulat is. Kicsit scifi, kicsit bohém, kicsit “zöld”…. És fertőző :D Régesrégen T mutatta nekem, én meg szerelmes lettem. Azóta bekapcsolódtam az ES online életébe, folyamatosan kutatom, hogyan lehetne itthon megvalósítani. Még az Építészeti Kamarát is megkerestem, de szerintem annyira elszörnyedtek az ötlettől, hogy még válaszolni is elfelejtettek. Vagy csak szimplán nem is olvasta még senki a levelem.
Az itthoni viszonyokon megakadva még az is felmerült bennünk, hogy csak menni kéne innen messzire, oda, ahol engedélyezik… Európában is épült már ES, van, ahol nyitottabbak az újra a hatóságok… Álomország lehetne Észtország, Svédország, Nagy-Britannia, Hollandia, Belgium, Franciaoszág, Spanyolország és a portugálok…
Ebből kb egyedül az angol nyelvterület jöhetne szóba, mert köcsögök vagyunk, és nem akarunk teljesen új nyelvet tanulni :D Angolul mindketten folyékonyan beszélünk, max a helyi akcentussal lenne problémánk :) Mondjuk azzal néha itthon is van :D
Ha már angol, és Európán kívül, akkor viszont csakis New Mexico, hiszen Taos vidéke az ESek szülőföldje :) Los Alamosban még lenne is T-nek meló, ln meg ugyi bárhol tudok dolgozni :)
Nehéz dolog ez, mert igazából nem mennénk mi sehová, hiszen aki jól dolgozik, profi a szakmájában, az itthon is jól megél… Viszont ES nélkül akarunk élni? Hát nem nagyon… Kompromisszumokra hajlandóak vagyunk, csak az a baj, hogy egy ES mindig jobb, mint egy ES rendszerű ház :D
És bár mostanában nem született ES bejegyzésem, ez nem azt jelenti, hogy nem is fog :) Nagyon sok újítás van, egyre jobban elérhetőek itthon is a fenntartható energiát hasznosító rendszerek, már nem ismeretlen a passzív ház fogalma, sőt, már aktív ház is van :)
Nekünk bőven jó lenne, ha ott passzívkodna valahol a budai hegyekben, csendesen, egy egyhektáros telken a fák közé elbújva :D Sőőőőt, ha egy kis patak is lenne ott, az lenne a kánaán :D
Earthship Magyarországon
Bürokrácia rulez! :D
Rendesen körbejártuk az ES témát, és még rendesebben el is keseredtünk…
Itthon a tűzvédelmi szabályozások miatt nem lehetséges éghető anyagokat beépíteni a falba. Akkor sem, ha 20cm egyéb anyag alatt vannak.
Ennek örömére kitaláltuk, hogy akkor vert vályog. Megkerestem a téma egyik szakértőjét, Mednyánszky Miklós mérnök-főtanácsost, aki szintén nem szolgált jó hírekkel. Amint írta, a vert vályog sem megvalósítható a mai szabályozás szerint, mert a helyben kitermelt anyagoknak nincsen műbizonylata, beszerzésük pedig többmilliós tétel. A dombházak irányába terelgetett minket…
Ami viszont számomra érthetetlen, hogy simán találni az országban olyan vályogházakat, amik 150-200 éve állnak, és a megfelelő karbantartással még ugyanennyit kibírnak majd… Akkor miért nem lehet ezeket újonnan is kivitelezni?
Persze tudom a választ… Az építőiparban rengeteg olyan lépcsőt iktattak be, ahol fizetni kell. Olyanért, amiért mondjuk 100, de akár 30 éve sem kellett… Persze, kell a pénz az államnak, és milyen lenne, ha emberek sokasága csak úgy nekiállna saját magának házat építeni holmi vályogból… Akkor ugye nem lenne bevétel… Csodás.
Ugyanakkor nem értem, miért kell ennyire megnehezíteni a vállalkozó szelleműek helyzetét???
T teljesen el van keseredve, azt mondja, hogy ő nem akar olyanoknak fizetni, akik csak papírt tologatnak, és csesztetik az embert… És tulajdonképpen igaza van.
Mindenesetre nem adjuk fel, a nagyszolgáltatóktól függetlenített házat szeretnénk…
Earthship
T pár napja találta ezt a csodát a neten, ami azóta sem hagy nyugodni.
Tőlem szokatlan érdeklődéssel vetettem magam a kutatásba, vajon itthon megvalósítható lenne-e.
A Földre szállt űrhajó
